EGY MEGSÁRGULT LEVÉLTÖREDÉK

2022.10.01 18:21

                         EGY PORLADOZÓ, MEGSÁRGULT LEVÉLTÖREDÉK

  " SOSE HIDD AZT, HOGY A HÁBORÚ - bármilyen szükséges vagy indokolt is az, - NEM BŰN."                                                                                                                                                                            / Hemingway/

 

         " Óh, minden gyászok, be értelek,                                                                                                                                                         Óh, minden JÖVŐ, be féltelek,"

 

         Nemrég egy több, mint százéves imádságos könyvet olvasgattam, ami a férjem elődeinek hagyatékából maradt ránk. Pontosabban anyósom, Kelemen Istvánné, Hamar Amália imádságos könyve, benne a féltve őrzött feljegyzésekkel. Szüleinek, testvéreinek születési dátumai, a haláluknak a körülményei. A feljegyzések között egy porladozó levéltöredéket találtam, ami az I. világháború idején íródott.  Az anyósom Bálint keresztnevű bátyjának a frontról írt levelének megmaradt része, ami egyben az  utolsó hír is a testvérétől. Szeretek olvasni, az olvasással egy másik világ tárul ki előttünk. Így történt ez most is.                                                                           A levéltöredékkel  kapcsolatban az imádságos könyv elmélkedései közül a következő gondolatok ragadtak meg: "A teremtett világban, hol Isten a természet erői, s ezekben is saját bölcsességének akarata által uralkodik, semmi sem lép elő rögtönösen, váratlanul, előkészület nélkül. A tavasz virágainak kifejlődését megelőzi hótakarójának életet, meleget adó működése, a nyár aratását a vetés, s az ezt életre keltő tavaszi enyhe lég, az ősz szelid napjait a tikkasztó nyári hőség, a tél hidegét zordonuló őszi idő előzi meg. Ha a halál fagyos keze gyorsan törli le arczainkról az élet lehelletét, ki tudja sokszor, hogy tagjaink belsejében mi minden készítette elő a kimúlást?! Igaz, hogy valamely váratlan szerencsétlenségnek is áldozataivá lehetünk hirtelen."                                                                                                                                                             Ilyen a háború is. Az első világháború az európai nagyhatalmak érdekütközéseinek következtében tört ki. Közvetlen oka a szarajevói merénylet volt. A " nagy háború" / 70 ország részvételével / - ahogyan az idősek emlegették - első hónapjaiban mindegyik hadviselő fél számára soha nem látott vérveszteségeket okoztak. Úgy tartják, a háború áldozatai: 10 millió katona, és akár 13 millió civil is áldozatul eshetett.  Az emberiség legnagyobb tragédiái a háborúk. Amit a borzalmakról az én korosztályom /75 éves vagyok / a családi visszaemlékezésekből, a történelem és más könyvekből tudtunk meg, azt manapság halljuk, látjuk, olvassuk a médiákból. Azért is érint bennünket most közelebbről a háború, mert hónapok óta a szomszédos országban zajlik a veszedelem. Mint korábban, most is tengernyi bánatot, szomorúságot, tragédiát okozva embertársainknak. Szembesülünk azzal, hogy a háború, a nagyhatalmak hogyan szakítanak szét családokat, területeket. Hogy embertelenséget, fájdalmat, könnyeket, pusztítást hoznak, leginkább az ártatlanoknak. Ilyen világkörülmények között mélyen érintett, és meghatódva, összeszorult szívvel olvastam a hajdani feljegyzések között a nagybácsi halálhírét: Milyen kegyetlen is a háború! Olvassuk csak el a korábban írt levéltöredéket a fájdalmas feljegyzés után, amit több, mint 100 éve őrzik, féltik, óvják és adják tovább az utódoknak emlékül a nemzedékek. A megsárgult levéltöredék tartalma az idő múlásával sem értéktelenedett el. A tartalom szép és nemes, és az is maradt 100 év elmúltával is. A nagybácsi a háború kitörésekor már a katonai szolgálatát teljesítette. Nem szól a levéltöredék a háború borzalmairól, talán a családja megnyugtatásáért a levélben az otthoni teendőket vette sorba. Ki nem mondottan, le nem írva a vágyott otthon biztonsága, melegsége, a dolgos hétköznapok felidézése lelkesíthették a fronton. Az olvasható, szépen formált betűk sora olyan szavakat, gondolatokat fogalmaz, amelyekről csak a szerető szív szavával lehet szólni. Íme a levéltöredék:

 " .......a rózsafák nem fagytak-e meg és a hegyen is hogy vannak a többi oltások és hogy azt a vadalmafát az Imre bácsiék mellett júliusban beoltotta-e Feri bátyád / a legidősebb testvérük/, de ha még nem, akkor mondd meg neki, hogy tegye meg, ha ráér, oltsa be Aranypalmin almával vagy jonatánnal, azt írtam. De ha nem tenné meg, akkor ha Csatári Bálint ott lesz, mondd meg neki, hogy oltsa be...............Mondd meg neki, hogy írja meg, Mari hogy van, mivel..........Tisztelem Péter bácsiékat is, jó egészséget nékijek is kívánok.                           Újság itten, folyton esik az eső.

                                                                                                      Szerető fiúk.

                                                                                                                                 Bálint "

És nem jött több levél, csak a tragikus hír karácsony táján. A levéltöredék bal alsó sarkában erősen megkopott, elhalványodott ceruzás szavak olvashatók. /Az egyik szülő jegyezhette a levélre/  "Fiam, H. B.                                                                                                                                            Nagyságos Brener                                                                                                                                                                              Munkács                                                                                                                                                                                        magyar nyomulásnál                                                                                                                                                                        halált is viselő fellépéséért......                                                                                                                                                               érzünk cselekedetéért "                                                                    / A levél alján - jobb oldalon -  az ekkor még csak ötéves anyósom a szeretet jeléül egy virágocskát firkantott a szeretett bátyuska levelére. Valószínű lehet ez a megjegyzésem, mert a rajzocska mellett a HM monogram, Hamar Amáliát jelentheti, mivel anyósomat a családban Málikának nevezték. / 

Karácsony szent ünnepére bekopogtatott tehát a Hamar családhoz a gyász. A szeretett fiú testvér is a háború ártatlan áldozata lett, még alig élt, -" Már megszűnt az ifjú élet!"- ahogy a feljegyzések között olvasható, tele volt dolgos tervekkel. Ismeretlen helyen, a névtelen sírjára az emlékezés virága sem kerülhetett, kerülhet, csak reméljük, valahol Európában a FÖLDANYA befogadta drága testét Hamar Bálintnak, és a FÖLDANYA ölelő karja között háborítatlanul pihen már 100 évnél is régebben. Áldott legyen a FÖLD, mely ŐT befogadta!                                                                                                                                                                                    A levéltöredékre utólag feljegyzett szavai között lévő mondattöredék: " a halált is viselő fellépéséért....." annyira gyönyörű gondolat, hogy beleborzongok.  Tengernyi bánatukat, fájdalmukat a szülők nem hangos lármával fejezték ki, csendben gyászoltak, bizakodtak a földi élet utáni találkozás reményében. A református Hamar család ősei Erdélyből származnak, református lelkész is volt  közöttük, tehát az elődök Erdélyből érkeztek a Beregi-Tiszahátra. A férfi családtagok a növények, főleg a gyümölcsfák szemzésének, oltásának a tudorai voltak. A levéltöredékben Bálint a rózsafákért aggódik, reménykedik, hogy nem fagytak meg, de a jövő nemesebb gyümölcseire is gondol. A rózsa megfagyása a remények összeomlásának a jelképe is, ezért is aggódik a távolból, hiszen egyedül csak a szeretteihez való hazatérés reménye éltette a fronton harcoló katonát. A zord idő említése,az :" Újság itten, folyton esik az eső." mondat arra is utal, nem fényes, nem biztonságos a katonaélet a háború idején. Nem ír a borzalmas napokról, tudja azt a nagybácsi, hogy a szerettei aggódnak érte, miért is fokozná az aggodalmukat. A levéltöredék olvasása által most értettem meg igazán, hogy anyósom míg élt, amikor Bálint bátyjáról visszaemlékezett, mindig a tisztelet, a szeretet hangján szólt, de az emléke keserű fájdalommal is átszőtt volt. Anyósom a legfiatalabb testvérként, ötévesen gyermeki rajongással várta haza a háborúból a rég nem látott bátyját. A gyermek talán még nem is értette, miért nem érkezik meg a bátyus, az emléke, az elvesztésének fájdalma egész életén át elkísérte anyósomat.                                                               A nagybácsi, Hamar Bálint utolsó üzenete, a levéltöredék a szomszédos országban most dúló harcok miatt bennem a mindennapok szomorúságát erősítik fel. A hónapok óta tartó háború mennyi-mennyi ártatlan ember szenvedését, halálát okozza napjainkban is. Micsoda erő kellett hajdanán elődeinknek a háborúk idején és után, hogy a tengernyi fájdalom viselésével is folytatni tudták az életüket, a családjukról való gondoskodást. Tisztelettel emlékezzünk is RÁJUK!                                                                                                  Mostanában a szép napsütéses őszi napok melengetik a lelkemet, de a híradásokból a közelünkben folyó háború borzalmairól hallok, eszembe jut Berzsenyi ma is aktuális verssora, miszerint: " Forr a világ bús tengere,....". A viszálykodás, a harc az emberi békét és rendet veszélyezteti most is. Korunk történelmében örök emberi témák újulnak meg, a jelen veszedelmeiben is időtlen történeti erők hatnak. Jó lenne, ha a káosszal szembeszállni képes emberi, közösségi erők léteznének! Én pedig aggódom és féltem a gyermekeim, az unokáim jelenét és jövőjét. Miért? Mert a fájdalmak, a tragédiák, a pusztítások a közelünkben, a szomszédos országban zajlanak.                                                                                                                         G. Stella szerint: "A nap az élet nagy mestere: amikor lenyugszik, békét hoz, amikor felkel, reményt ad." Egy ilyen csodálatos reggelre szeretnék már ébredni! A világnak a békével átitatott reggelére. Reményem: egy áldott, élhető világ!

 

       Bittner Erzsó     2022.október