VARÁZSLATOS VILÁGUNK

2022.09.15 15:27

"A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni."

A nyugodt, csendes éjszaka után reggelre a szervezetünk kipihent, tehermentes lesz. Ilyenkor születnek a bölcs gondolatok, célok, eszembe jutnak az elvégzendő feladatok. Rájövök az élet értelmére is, a szeretetre, ami nemcsak az embertársainkra, hanem az összes földi élőlényre is értendő. Ekkor döbbenek rá, addig vagyunk a földön, míg feladatunk van. A 75. életévemet is elhagyva a 21 boldog "kutyás" év után nem láttam bölcs gondolatnak, hogy újra kutyás gazdi legyek. Így nagyobb figyelemmel fordulok a ligetes portánkon lévő minden élőlényre.Néhány éve egyre forróbbak a nyarak. A fák, a bokrok levelei már augusztusban táncot lejtve érkeznek a talajra, nehezen viselik a száraz légkört. Ilyenkor kora reggel ellátom a madaraimat friss vízzel, még kevéske napraforgó magot is szórok, elsősorban a balkáni gerléknek, hogy minél gyorsabban nevelhessék a fiókáikat. A nappal együtt ébredő, a korán nyugovóra térő pacsirtához hasonló az én napirendem is. Az utóbbi években a tikkasztó, perzselő nappalokat azonban kerülöm, helyette alig várom a napnyugtát, amikor már elviselhető a bóklászás a portánkon a fák és a bokrok között. Egy kicsikét a teraszon üldögélek, hallgatom a békés csendet, szellő se borzolja a fák, a bokrok lombjait, a madarak már csak sutyorogják, halkan duruzsolják altatójukat, azután hirtelen elhallgatnak, talán álomba is szenderülnek. A csend is lényeges része az életemnek. Széchenyi mondotta: " Csend kell ahhoz, hogy megérezzük a mindenséget, hogy meghallhassuk az örökkévalóság szavát. A világ elmúlik, de a csend megmarad, ezért érezzük azt, hogy mérhetetlen erő és el nem érhető bölcsesség rejlik a csendben. " Ez a békés csend estére, nyolc óra után megváltozik, de minden apró esemény csodálattal tölt el. Valami kifejezhetetlen nyugalmat, békességet áraszt a nyári esték mozgalmassága. Hirtelen fuvallat érkezik, az öreg ciprus, a fekete-és a selyemfenyő, valamint a hatalmas koronájú virágos gömbkőris lombjait szellő borzolja. Végre kissé hűvösebb levegő áramlik, még csábítóbb a kintlét. Egyre varázslatosabb, mozgalmasabb az este, a csodát a fáradhatatlan muzsikusok, a tücskök zenéje emeli. A lombok között szunyókáló madarak csendben hallgatják a melódiát. A madarak között azért akadnak kivételek, néhányan az időről megfeledkezve gyorsan szelik át az udvar légterét, hogy rendben megérkezzenek az éjszakai pihenőhelyükre. Hirtelen az örökzöldek körül cikázva, játszadozva hasítják az eget a denevérek. Közben bizonyára el- elkapnak egy- egy rovart is. A város zaja is ritkul. Amikor a környék kutyusai csaholásba kezdenek, már tudom, felébredtek a kis tüskés barátaim, éhesek lesznek és hamarosan meg is jelennek az etetőhelyeik körül.Nem leselkedik veszély a kertünkben bóklászó sünikre. Mivel etetem őket, menetrendszerűen, egy bevett útvonalon közlekednek, ugyanabban az időpontban keresik fel az állandó helyen lévő etető-tányérjukat. A nagy ligetes portánk kerítése alatt biztosítok számukra átjárót, aztán a nagykapu alatt is találnak egy "kiskaput". Nincsenek akadályok a szabad mozgásukban. Nagy a vadászterületük, találnak táplálékot. Azonban a nagy szárazság miatt döntöttem, besegítek az élelmezésükbe, mert kevesebb a talajszinten mozgó zsákmány a szélsőséges időjárás miatt. Friss vizet is biztosítok számukra, a madarak itatóit gyakran fel is keresik sötétedés táján. A nyári rekkenő hőségben még a naplementét sem várták meg, hogy hűsítsék magukat. Ízlik nekik a finom, húsos cicatáp is, de az igazi kedvencük a szárított lisztkukac, nem vetik meg a madaraknak szánt apró szemű, fekete napraforgó magot sem. Nehéz porcelán lapostányérra teszem az eleségüket, amit nem könnyű felborítaniuk. Bár akad egy-egy izgágább tüskés, aki az orrocskájával próbálja emelgetni a tányért. Persze, ez már csak akkor fordu elő, ha kevesebb az eleség rajta. Előfordul, hogy négyen is csemegéznek egyszerre. A fiatal sünikék megvárják a sötétedést, akkor merészkednek elő. Apró lábaikkal futkároznak össze-vissza, mint a rendetlen gyerekek. Volt eset, amikor a kicsi süni a tányéron elszundított. A fehérhasúak és a barna fejűek is a kedvenceim. Egyeseknek a torka és a melle középső része fehéres. Nem csapatban érkeznek, hanem egymás után, néha hat is megjelenik. " Tüskés Gömböc", az egyik fehérhasú a legkorábban érkező, majd sietősen követi nemsokára a barna fejű, és együtt lakmároznak. Megfigyeltem,a lisztkukacot falatozzák a leginkább. Azzal cseleztem ki a nagy eszegetőket, hogy amikor eltávoznak, pótolom a lisztkukacot a később érkezőknek is, hadd jusson nekik is egy kis "fehérjebomba". Ha hamar érkezik a váltás, óvatosan, szinte nesztelenül közeledek feléjük, és egy kis adag lisztkukacot szórok a tányérra. Ilyenkor nem szaladnak el, hirtelen mozdulatlanok lesznek, a fejüket kissé a mellük alá húzzák, úgy vélik, így láthatatlanok. Nem gömbölyödnek össze, a távozásom után néhány perc elteltével újra békésen ropogtatják az eleséget. A kóbor cicák miatt ügyelem az étkezésüket. Az itatóedények közelében egy kis gödröt is készítettem nekik, abban is mindig van víz /pocsolya/. A kertünk változatos világa sok örömet tartogat. A változó időjárás a virágaim kibontakozását is befolyásolják. Már augusztus óta nyílnak az őszirózsák. Ámulom a tarka színpompájukat, de ezek a gyönyörűségek figyelmeztetnek arra is, lassan közeledik a hűvösebb idő, így még gondosabban figyelek a tüskés barátaimra. Szeptember elejétől picit emelek az adagjukon. Nemsokára kezdem elkészíteni számukra a téli pihenőhelyet. A lakatlan kutyakennel körül borostyánrengeteg és sűrű bokrok vannak, a kennel két sarkába gallyakat és száraz leveleket halmozok, tavaly is így tettem. Bizakodva, hogy nyugodt téli álmot alusznak benne. Nem háborgatom a tüskés barátaimat. Tavasszal mindig lestem, hol és mikor találok jeleket, hogy megébredtek a sünikéim. A téli álom feléli a tüskéseim tartalékait, ezért az ébredés utáni időszak kritikus, gyorsan cselekszem hát. Ahogy a tél enged a szorításából, körültekintően figyelem újra és újra a jeleket, a legbiztosabb jel, hogy felébredtek, az itt-ott található ürülékük. Mivel ilyenkor mihamarabb tápláló ételhez kell jutniuk, először kevéske tápit és lisztkukacot teszek a tányérjukra, ha elfogy, meg is bizonyosodtam, túlélték a telet. A sünikék szürkületi, éjszakai, önellátó állatok, az utóbbi szélsőséges időjárás miatt besegítek a táplálékhoz jutásukba. Rovarokat még csak találnak, de egyre ritkább és kevesebb a csiga, a giliszta. A hulló gyümölcsök nem érdeklik őket, volt, hogy gyümölcsöt apró kockára vágtam fel, nem fogyasztottak belőle. Igyekszem megbecsülni őket, aranyosak és hasznosak is. Különösen a kertben a talajszinten mozgó kártevők nagy ellenségei. Örömet lelek a tüskés barátaim gondozásában. Óvom őket, vigyázok rájuk. Így remélem, jövő tavasszal is megjelennek, és háborítatlanul barangolhatnak apró, de fürge lábaikkal a ligetes portánkon!

2022.szeptember 03.

Bittner Erzsó