A LILIOMOK, AZ ELEGÁNS KERTI SZÉPSÉGEIM
A "Ki korán kel, aranyat lel." - közmondást hasznos, bölcs megállapításnak vallom. Kertes házban élvén szeretek ébredés után bóklászni a kis birodalmunkon. Így gyakran ott vagyok a csodánál, amikor megszületik a fény, amikor az első napsugarak megjelennek az ég alján, s egyszer csak felkel a NAP. A felderengő fénnyel elindul a nap, elkezdődik valami, eljön a reggel, az áldott pillanat. A természet ekkor megajándékoz sok apró csodával, a korai sétám idején pedig gazdag élményekben részesülhetek. Korán reggel csillog a harmat a növényeken, de ez a ragyogás a leglátványosabb az ébredő virágok szirmain. Tündöklővé varázsolják a felkelő napsugarak ezeket a cseppeket.
Augusztusban a liliomok küzül utolsóként az árnyékliliom kelyhei pompáznak. Örömmel elidőzök előttük, a porcelánfehér virágokat csodálom. Szeretem a virágokat, közülük a liliomok is a szívemhez közel állóak. A liliom olyan virág, amelynek már történelme van. A források szerint Japánból származik, és jelentések egész sorát tulajdonítják e keleti szépségnek. Az ártatlanságot, a mulandóságot, a reményt, a szeretetet is szimbolizálja a virágok királynője. A kertünkben kora tavasztól a nyár végéig egymást váltva nyílnak ezek a bűvös szirmú virágok. Némelyikük kelyheiből mennyei bódulat árad. Míg a korai sétám tart, mintha "liliom-filmek"peregnének előttem. Ezek a csodás élmények annak is köszönhetőek, hogy gyermekkorom óta szeretek a nappal együtt kelni. Gyakran mondogatta is az apai nagyapám, olyan vagyok, mint a pacsirta, ami szintén a nappal ébredő. A nagyapám azt is hangoztatta, ahhoz, hogy minden reggel mosolyogva tudjunk fölkelni, kellenek a bölcs gondolatok, a célok és az elvégzendő feladatok. Később azt is megértettem, addig vagyunk a földön, míg van feladatunk. És ezekre a napi teendőinkre, küldetésünkre legfrissebben figyelmeztetnek a korai felkelések, az újabb reggelek. A virágszenvedélyem is a nagyapám birtokán bontakozott ki. A mező minden ékességét szerettem volna begyűjteni. Gyakran okoztam galibát, bosszúságot azzal, hogy a lovak itatóvályúját is telehordtam mezei virágokkal. Ma is azt szeretem, ha mindig van körülöttem nyíló virág. A hagymások már a hótakaró alól kibújnak, a liliomok márciusban vagy áprilisban jelentkeznek. A liliomok közül elsőként a császárliliom /császárkorona/ kápráztat el, ami Iránban és a Himalájában őshonos liliomféle. A 16. században hódította meg Európát. Majd az uralkodók és a kolostorok kertjéből jutott el a pórnép portáira.
A portánkra Beregből telepítettem a különlegességet. Ha kora tavasszal nyílik, a hátterét a törpemandula virága teszi még szebbé, de csodásan mutat a tulipánok társaságában is. A császárliliom illata kissé fanyar, kesernyés, az elegáns virága azonban feledteti ezt. Illetve a törpemandula virágainak bódító illata és a tulipánok is emelik a fenségét. Mivel virágzás után visszahúzódik, az elsárgult növényi részt eltávolítom, és az üresen maradt helyeket a havasi őszirózsa pótolja majd milliónyi virágával. Májusban aztán újabb csoda jelenik meg, a narancs-színű tűzliliom. Állandóan új bimbókat hoz, mivel minden virága csak egy napig él. Hetekig tart a szemet gyönyörködtető látvány. 
Ez a sásliliom gyorsan bokrosodik, igazán igénytelen, bár szeret napfényben fürdőzni. Alig nyílnak el az utolsó szépségek, máris újabb sásliliom, a sárga virágú sásliliom hívja magára a figyelmet júniusban. Ennek a liliomnak is egy napig illatozik / kellemes, selymes illatot áraszt/ minden virága. Érdekessége, hogy estére bontja ki teljesen a szirmait, aztán késő reggel csukódnak be a látványos tölcsérek.
Folytonosság van tehát a kertünkben nyíló liliomok táján tavasztól az utolsó nyári hónapig. Már az utolsó virágai illatoznak a sárga szépségnek, amikor fokozva a csodát a tigrisliliom bontogatja kelyheit. Ez a szépség is otthonról, Beregből telepedett meg a kertünkben. A nővérem szereti a virágkülönlegességeket, de nem fukarkodik, engem is meglep egy-egy csodával, aztán együtt örülünk a látványnak. Szeretem fényképen megörökíteni a virágaimat is, aztán albumot készítek belőlük. Akár hetek is eltelnek, mire megjelenik az első hervadt liliomkehely.
Nincsenek kártevői, a télálló hagymáját néhány évig nem háborgatom, remélve a minden évbeni gyarapodását. A virágoknak más színe van kora reggel, aztán a tűző napon, de ha eső után a napocska sugarai rávetődnek, olyan, mint megannyi ékszer. Ha minden virága elhervad, csak azokat vágom le, a szárában lévő tápanyag hadd erősítse a hagymáját. Néhány nap és újabb szépség ontja illatát, a dekoratív királyliliom. A két virág egymás szomszédságában pompázik. Fehér virágai a külső felükön rózsaszínek. Tartós a virágzata, szereti a napfényt, elkerülik az "ellenségek". Szintén télálló, és kedveli, ha évekig nem háborgatom.
Ha június hónapból átlépünk a júliusba, még mindig folytatódik a meglepetés. A lányomék kedveskedtek néhány évvel ezelőtt az egyik legszebb cserepes növénnyel, a kékliliommal, de nevezik szerelemvirágnak is. Dél-Afrikában honos, ott úton-útfélen fellelhető, és nem is virágként, hanem gyomnövényként tartják számon. Egy-egy hosszú száron 25-30 égszínkék tölcséres virágot hoz. Mivel érzékeny a hidegre, így télen szellős, fagymentes helyen tárolom, nagyon ritkán öntözöm. Ezen a nyáron hat száron hozott virágokat, amik látványnak is különlegesek. 
A folytatás júliusban egy újabb ritkaság. Egy virágot kedvelő és szerető kedves tanítványom lepett meg évekkel ezelőtt néhány különleges hagymával, amit késő tavasszal lehetett csak elföldelni. Izgatottan vártam, mikor jelennek meg az első levelek. A kíváncsiságomat az ananászliliomnak nevezett növény virága fokozta. A kiteljesedett levelek között egyszer csak megjelentek az ananászhoz hasonló virágzatok, illetve először csak oszlopszerűen a bimbók sokasága. Napról napra egyre több bimbócska bontogatta szirmait, míg néhány hét elteltével teljes virágzásba borult.
Kedveli, ha egy kicsit árnyékban van, de igényli a napos órákat is. Már néhány éve mindig a megszokott helyére telepítem a hagymákat, lassan gyarapodik, tehát megkedvelte a helyét. Olyan hatást kelt a teljes virágzás, mintha apró orchideákkal lenne tele egy "henger". Valóban egy takaros ananászra emlékeztet minden virágzata. Különleges, egyedi szépségnek tartom. A hagymákat, mivel nem kedvelik a fagyokat, késő ősszel felszedem és egy tojástartóban papírba csomagolva teleltetem át hűvös, fagymentes, szellős helyen, a garázsban. Jó ötletnek bizonyult, eddig remekül átvészelték a teleket. Augusztus, a nyár utolsó hónapja is megörvendeztetett, különös boldogság számomra, hogy a rendkívüli időjárás ellenére mindig megjelenik egy-egy újabb örömforrás, egy nyíló virág. Lassan közeleg a nyár vége, az árnyékliliom is úgy döntött, megmutatja porcelánfehér kelyheit. Szereti a félárnyékos helyet, így a cserszömörce bokor elé telepítettem, a liliomot egy kedves szomszédasszonyom ajándékozta nekem. Évek óta azonos helyen van, egyre több virágot hoz.
A tündöklő természet megajándékoz még ma is napi csodával, részese lehetek általa gazdag élményeknek. Hajdanán a nagyapám és a szüleim bölcsességei belém vésődtek, erős gyökerekké fejlődtek. Általuk ébredtem rá az élet értelmére, a szeretetre, ami nemcsak az embertársainkra, hanem az összes földi élőlényre értendő. És ha nem is Wass Albert szavait idézték, miszerint:" Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valami öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa.", de a példamutatásuk, a nevelésük lényege ez volt. Ezeknek a csodáknak a megélésében reménykedem még a 70 évem elmúltával is!.jpeg)
A kerti őszirózsa erőteljes bimbója már az őszt idézi, de bízom az újabb élményekben, amit a kis birodalmunk számomra és a szeretteim számára is megad még sokáig a Jó Isten kegyelmével!.jpeg)
2018.08.04.
Bittner Erzsó
