RÖVID TÖRTÉNETEK
Mennyire bölcs a költő megállapítása, miszerint: " Akitől nincs messze az élet határa, / Nem előre szeret nézni, hanem hátra." Amikor az ember a hetven évet megéli, megéri - mint én is -, nem a jövőjéről ábrándozik, szívesebben tekint a régi (elmúlt)idők felé. Ha ilyenkor kinyitom az emlékeim tárát, bőségesen válogathatok a szívmelengető családi történetekből. Jó néhány közülük az évtizedek távlatából is emlékezetes és kedves még ma is számomra.
A KIS SÁMLI
Ahogy a fejem fölött múlnak el az évek, az évtizedek, egyre gyakrabban előjönnek a régi emlékeim. A gyermekeink ma már közel az ötvenhez és a negyven fölött, tehát az emlékek kincsestárából - velük kapcsolatban is - bőségesen válogathatok. Az ember leginkább a szépre emlékezik szívesen. Ilyen volt az az időszak is, amikor a szüleim gondoskodó szeretetében a lányommal együtt néhány éven át részünk lehetett. A mi falunkban nem volt szokás a "rossz szomszédság". A családi házunk kertszomszédja a református lelkészcsalád volt. A házaspár kisfia és a lányunk jó pajtások lettek, naponta játszottak együtt, tavasztól őszig hol a parókia öreg diófája alatt, hol a mi udvarunkban. Édesanyám a téli napokon gyakran mesével kedveskedett számunkra, olykor közös szánkózások, hóember építések tették még vidámabbá a napjaikat. Ha egymás társaságára vágytak, a leleményességüknek köszönhetően önállóan is közlekedhettek a szomszédba. A két kertet elválasztó kerítésen tátongó lyukat használták erre a célra. Ezt az átjárót ők nevezték el Burkus-lyuknak, ugyanis a kuvasz kutyusunk bontotta meg a kerítést, ha barangolni támadt kedve. Egy idő után már a szüleim is elfogadták ezt az állapotot, különös tekintettel arra, hogy a gyerekek is itt közlekedtek. Ez a "szabad út" biztonságos volt. A jó szomszédságot a gyerekek barátsága is erősítette. Az egyik karácsonykor történt, hogy a Nagytiszteletű Lelkész Úr felesége a családjuk nevében a lányunk számára ajándékkal kopogtatott be hozzánk. Az ajándék a karácsonyfa alá került, amit a lányunk lázas izgalommal bontogatott. A meglepetés egy kis sámli volt, amit egy idős mester - rendelésre - nagy gondossággal készített. Az ülőfelületét puha bőrrel borította be, ami alá szivacsot rakott. Kis félgömb "fejű" szegecsekkel erősítette a bőrt a könnyű fenyőfából készült sámli ülőfelületének az oldalához, nehogy sérülést okozzon a gyermeknek. .JPG)
A lányunk boldogan vette birtokba és próbálta ki a számára személyes ajándékként kapott ülő bútort. Aminek az értéke abban rejlett, ezt csak neki szánták, ez a kedves gesztus személyesen csak neki szólt. Az ajándékban "jelen volt" az egész lelkész család szeretete. Ez a sámli aztán költözött velünk együtt Vámosatyából az új lakóhelyünkre. Megbecsült és használható "kisszék" - ahogyan a lányunk nevezte el - még ma is. Évtizedek teltek el a történet óta. Ha a lányunk fiai, az unokáink nálunk vannak, felváltva ücsörögnek az öreg bútordarabon, közben érdeklődve hallgatják a régi történeteket, a visszaemlékezéseket.
KÜLÖNÖS AJÁNDÉKOZÁS
Karácsony közeledtével a szülők a gyermekeik egy-egy elejtett szavaira különösen odafigyelnek, hátha éppen arról diskurálnak, mit is szeretnének a Jézuskától kapni. Mi is így voltunk ezzel. A kisfiúnkkal ha a városban jártunk, gyakran betértünk a játéküzletbe. Feltűnt, hogy az üvegajtós szekrény előtt mindig hosszasan nézelődött. Különösen érdekelték a szekrény polcain sorakozó makett autók, egy tetszetős fekete színű Mercedes 300 sl modell volt a kedvence.
El is határoztuk a férjemmel, ez lesz a karácsonyi meglepetés számára. Amikor végre rászántam az időmet a karácsonyi vásárlásokra, sajnálattal közölte az üzlet eladója, a "csábító" autó már elkelt. Bántott a késlekedésem, de azzal vigasztaltam magamat, a választékok közül veszek egyet, ami talán a kedvére lesz, örülni is fog neki, a fiúk ugyanis kedvelik az autókat. Sőt, még egy autós pulóvert is találtam. A gyerekek számára a legkedvesebb napirend, kíváncsiság szentestén: "Mit is hozott a Jézuska?" Az izgatott csomagbontás után elégedetten láttuk, őszinte örömet tudtunk varázsolni a gyermekeink arcára, és boldogan köszönték meg a meglepetéseket. Már mindnyájan kibontottuk az ajándék csomagokat, és örömmel nézegettük a kedvességeket, amikor egy kicsi csomagra lettünk figyelmesek. A karácsonyfa alatt lapult bontatlanul, izlésesen becsomagolva, sőt, egy cédula is volt rajta. Kisiskolás betűkkel két szó felirattal: BÉCIKÉNEK BÉCIKÉTŐL. Jóízűen mosolyogtunk, de akkor derültünk igazán, amikor a fekete színű Mercedes 300 sl modell autó került elő a titokzatos csomagból. A kisfiúnk volt tehát az a vásárló, aki még időben gondoskodott a kiszemelt játékról, és az összegyűjtött zsebpénzéből saját magát is megajándékozta a kedvenc autójával. Jót kuncognak az unokáink, amikor ezt a történetet újra meg újra felidézzük, de a mi arcunkra is mosolyt fakaszt a több évtizeddel ezelőtti furfangos "önajándékozás".
A GYERMEKEINK ELSŐ LEGO ÉPÍTŐJÁTÉKA
.JPG)
A LEGO építőjáték még a nyolcvanas években is csak áhított, igen ritka ajándék lehetett a gyerekek számára. A lányok és a fiúk egyaránt csodálták a prospektusokat, a tv reklámjait, ha LEGOK-ról szólt. Ekkor még csak úgy lehetett hozzájutni, ha a családból valaki külföldön járt, esetleg a fővárosi játékboltokban ismerőse akadt. Egy kedves ismerősünk megígérte, hogy a segítségünkre lesz abban, végre valósággá váljon a "csoda"-játék. Karácsony közeledtével azonban még mindig nem kedvezett a szerencse. Ebben az időben a fiúk kedvenceként még az irányítható autók is számba jöhettek. Így a kisfiúnk meglepetése egy katonai irányítható autó volt, még katonák is voltak rajta. A lányunk kedvenc gyűjteményét pedig egy újabb macival gyarapítottuk. Már túl voltunk a szentestei vacsorán, a csillagszórók gyújtásán, az ajándékozáson, a beszélgetéseken. A gyermekeink elvonultak az ajándékaikkal a szobájukba. Egyszer csak megszólalt a csengő. Meglepődtünk, mert ezen az estén nem vártunk vendéget. Pillanatok alatt mindannyian az előszobába léptünk, és én a csengetés után megkérdeztem: Ki van odakinn? Hamar jött a különleges válasz: A Jézuska! A gyermekeink tágra nyitott szemmel, kíváncsian várták, ki is fog belépni az ajtón. A kedves ismerősünk, Feri bácsi volt, akivel a Jézuska még egy ajándékot küldött. A csomagból a régóta vágyott LEGO került elő. Érdeklődésükben, izgalmukban, boldogságukban csak egy halkra sikeredett "Köszönjük! hangzott el, és már vonultak is a szobájukba a meglepetéssel a gyerkőcök. Annyit még hallottunk, amikor a lányunk így szólt:" Szuper ember Feri bácsi! A kisfiúnk pedig rávágta: " A Jézuska még szuperebb!" Feri bácsi a kellemes esti beszélgetésünk és a vendéglátásunk után "Áldott ünnepeket! kívánva indult az otthonába. Megelégedéssel nyugtázta, őszinte örömet tudott varázsolni a gyermekeink számára. Ma is hálával gondolunk Rá. A gyermekeink pedig a késő esti órákig rakosgatták, építgették a "csoda-játékot". Ahogy múltak az évek, úgy egyre könnyebben szaporodtak a LEGO-k. Katonás rendben, nagy becsben őrizve sorakoznak még ma is a szekrények polcain az érdekes, különleges, egyedi építő játékok. A legrégebbi játék doboza az évtizedek alatt már kicsikét megkopott, de az unokáink a fiammal azt tervezik, a nyáron újra összerakják az első Lego építőjátékot.
Bittner Erzsó 2017.
