Mese
BÁTOR, az erdélyi kopócska
Valahol a nagy folyó közelében egy ligetes portán éldegélt Manó, az erdélyi kopócska. Sok játékkal, a felelős gazdik szerető gondoskodásával teltek a kölyökkori évei. Ahogy múltak a gondtalan esztendők, Manó egyre komolyabb, intelligens, kissé önfejű, de nagyon formás, okos, megbízható kutyussá fejlődött. Járták a Gazdaasszonyával a disznóskerteket, később vaddisznó-vadászatokon is kipróbálhatta találékonyságát, szimatát, csengő hangját, ügyességét a kis kopó. Rengeteg élményt, tapasztalatot gyűjtött. Ezeken az együttléteken egyre több cimborára is lelt.
Így múltak az évek. Egyszer aztán a gazdik, sőt az egész család lázas izgalomban várakoztak. Ugyanis Manócska Manó Mama lett, mivel nyolc öklömnyi kopócskával örvendeztette meg a ház lakóit. Mindannyian örömmel fogadták a kicsiny jövevényeket. A bársonyos gyönyörűségek az infralámpa alatt a mamájuk mellett töltötték a napokat. Minden kopócskának jutott egy tejecske-forrás, kiváló szimatukkal hamar rá is jöttek, honnan számíthatnak a tápláló édes tejecskére. Mire a szemecskéjük is kinyílott a kicsinyeknek, már mozgékony kis gombócokká erősödtek. Manó Mama és a szerető Gazdik gondoskodásának meg is lett az eredménye. A bátrabbak már kimásztak néha a védelmet nyújtó ládikájukból. Lassan-lassan az apróságok mindegyike felfedező útra indult, megismerték a porta minden szegletét, biztonságban mozogtak a fák, a bokrok, a virágok között. Néhány hét elteltével a pörgős kis csapat izgalmas napokat varázsolt a ház köré. Egy kellemes nyári napon történt, hogy a bőséges eleség után még hancúroztak egy kicsikét, a játék után a kicsinyek és a mamájuk is kerestek egy-egy csendes helyet, hogy pihenhessenek.
A kutyusok ugyanis sokat szeretnek lustálkodni és aludni. Az egyik apró "szemfüleske" a ház résre nyitott bejárati ajtaját pillantotta meg. Kíváncsi lett, hová is vezet az ajtó. A tágas előtérbe érve először csak ámuldozott, mindent megszaglászott, ismerkedett. Amikor azonban felfedezte a nagy papírkosarat, az álmosság erőt vett rajta. A papírkosárba huppanva a zörgő papírok miatt úgy gondolta, ez a hely nem lesz kényelmes az alvásra. A szerencse viszont mellé szegődött, mert a papírkosár szomszédságában hatalmas ruháskosár állt, ami mellett egy öregecske ásító sublót is éppen szundításra készülődött. Szempillantás alatt döntött , a ruháskosár tetejére mászott könnyedén, és kényelmesen elhelyezkedett rajta. A kopócskánkra hamar édes álom szállt. Az álom pedig erdei tisztásra röpítette, ahol varázslatos világ vette körül. A tisztáson először csend ült, majd minden megelevenedett. A szálfüvek között vadvirágok sokasága illatozott. A méhecskék szorgalmasan gyűjtötték a virágport, a pillangók vidáman röpködtek virágról virágra. A madarak vidám énekükkel köszöntötték a szép napot. A nagy szabadságban a kopócskánk ugrándozott, kergette a lepkéket, és egyszer csak megpillantotta a rengeteget. Manó Mama gyakran mesélt kicsinyeinek az erdei kalandjairól, így a kis tekergőnk is kíváncsi lett az erdő mélyére. Messziről az erdő mélye még sejtelmesen sötétnek tűnt, ezért tétovázott is egy kicsikét a kopócska. Aztán minden bátorságát összeszedte, megszaporázta a lépteit, és betoppant a rengetegbe. Óvatosan lépkedett, egyre erősödött a kíváncsisága, és egyre beljebb merészkedett a sűrű aljnövényzetben. Éppen kidugta a fejecskéjét egy bokorból, amikor újabb tisztás tárult elé. Elámult, de meg is ijedt. Mit látott? A tisztás közepén erdei patak vize csillogott, de a patak szélén a pocsolyában egy vaddisznó család dagonyázott. Latolgatta, mi tévő legyen. Először azt gondolta, szép óvatosan visszafordul. Amikor azonban az egyik malacka a dagonyázást megelégelte, és az erdőbe vette az útját, a kutyusunk gondolatai huncutságon jártak. Megkergetem!- döntötte el, és már iramodott is a malacka után. Először csak jó mókának tartotta a cselekedetét, de amikor a malacka megtorpant és félénken megfordult, bátorkánk vakkantásba kezdett, majd felbátorodva egyre határozottabban ugatott, aztán támadásba lendült. A malacka úgy megijedt, hogy visítva futott a patak felé segítségért. A kopócska meg utána. Amikor a sűrűből kiértek, a hősünk is megszeppent, mert a vaddisznó mama állt előtte. Még szerencse, hogy a kopócskánkat az éhes, korgó gyomra és a Gazdaasszonya -, aki tűvé tette érte az egész portát - boldog szavai felébresztették a mély álmából. Így véget ért a nagy kalandja a kis tekergőnek. Micsoda álom volt! Már várta Bátort - ugyanis ez lett a hívóneve a kutyusnak - az egész kutyacsalád, mert eljött az újabb étkezés ideje. 
A nagy kaland óta a nyolc kicsiny közül heten már felelős új gazdikhoz kerültek. A kis kedvenc pedig Manó Mamával maradt. Gyakran eszel ki valami turpisságot még mostanában is, hogy vidámságot varázsoljon a mindennapokra. Mindketten családtagként ma is boldogan élnek a hatalmas ligetes portán.
2016. november Bittner Erzsó
