ÍRÁSAIM :: Írásaim

2015.04.17 19:45

A SZÁZSZORSZÉP

Azt mondja az angol, a százszorszép, " a nap szeme", arra utalva, hogy a virágai estére becsukódnak. Találó a név, de messze nem olyan szép, mint a magyar - százszorszép - elnevezése.Ez a kicsiny, apró virág szinte egész évben elkápráztat. Szirmait csak akkor csukja össze, ha aludni tér vagy ha eső öntözi. Félti, óvja fehér virágait, bár a fonákja gyakran rózsaszínes, ezzel is növeli a szépségét. Nos, nem a dísznövényként termesztett, tömörebb, mutatósabb változatáról szólok - bár azok is gyönyörűek -, hanem a vadszázszorszépről. A portánkon egyre nagyobb területet hódított és hódít el. Fűnyírás előtt olyan a házunk környéke, mintha "szikrázó rózsácskákkal" ( ahogyan az egyik magyar elnevezése utal rá) lenne teleszórva. Mivel a rügyecskék szorosan a talaj felszínén vannak, a fűnyírás után néhány nappal újra virágba borulnak. Már a napfény a hó alól is előcsalogatja, foltokban megolvad körülötte a kásás hó, jelezve: " Itt vagyok, élek, gyönyörködtetni szertnék"! Majd ahogyan a napfényes órák száma nő, először ritkábban, azután egyre bokrosabban szaporodnak a kecses virágok.Napról napra gyarapodnak, és beborítják az egész udvart, a kertet. Gyönyörködtető látvány a szemnek, megnyugtató a léleknek. A " virágos rét" bizonyság arra, itt a tavasz minden pompájával. A fekete rigók bogarakat keresnek közöttük, a napfényes órák egészében pedig a méhecskék birodalma a terület. Nem kell emberi beavatkozás a tövek szaporításához, a magokat a szél, a bogarak, a hangyák terjesztik. S ha kedvező talajra hullanak a magocskák, egyszer csak virág fejlődik belőlük. Ahogyan telnek a napok, a hetek, a hónapok, az évek, egyre nagyobb területet hódítanak meg. Az egyszerű, aprócska, de mutatós virágok az otthonunkat még pompásabbá teszik.Tavaly ilyenkor még a két erdélyi kopócskánk macskanyomot szimatolt ott, ahol ma már csak egy kopócskánk bóklászik naponta - kárt nem téve a virágokban - . Imádtak mindketten a ligetes portánkon madarászni, macskákat "hazaugatni", a lombok alatt nyáron hűsölni, élték az erdélyi kopók boldog életét. Ez év kora tavasza óta az egyik kedvencünk már az örökös vadászmazőn gyönyörködik a vadvirágokban. Azt írta Gárdonyi: " A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet." Szívem szerint szólt. Tovább szőve ezt a gondolatot, amikor csodálattal és szeretettel ámulom az apró csodákat, a gyönyörű virágszirmokat, felidézem az elment kopócskám emlékeit, a látvány enyhíti a tengernyi bánatomat. Tovább kell lépnem,...... és közben rádöbbenek, az élet csodálatos, az élet szép!

2015. Bittner Erzsó

MÁJUS ELSŐ VASÁRNAPJÁRA

Kosztolányi Dezső egyik írásában a tíz legszebb magyar szó közé emelte: az anya, a szív, a csók szavakat is. Az ismeretlen szerző ezeket a szavakat így foglalta versbe: " Jó anyámnak két kezére Csókjaimat hintem én, ...................................... Áldd meg, Isten, jó szívét.....!" Fontosak számomra is ezek a szavak, mert az anyák napját idézik. Hazánkban május első vasárnapján - 1925 óta, 90 éve - emlékezünk meg az ÉDESANYÁKRÓL.Tőlük kaptuk a földi életünket, a leckét is, hogyan kell élnünk. Tiszteljük, szeretjük, becsüljük is Őket, míg élnek. Haláluk után pedig marad számunkra az emlékezés. Emlékeznünk kell, mert egykoron életünk részei voltak Ők is! És ma már csak az emlékezés hídja kapcsol össze bennünket. Most az internet világában számtalan ötletet találunk, hogyan , miként köszönthetjük az anyákat ezen az ünnepen. Én az emlékeimet idézem, hogyan is készültünk 50-60 évvel ezelőtt erre a napra Beregben, Vámosatyában, a szülőfalumban. A legfontosabb volt számunkra, hogy meglepetés legyen a köszöntés, titokban szervezkedtünk tehát. Valahogyan akkoriban mindig időben érkeztek az évszakok, így a tavasz is. A virágok ilyenkor pompáztak a legszebben, bimbóikkal, szirmaikkal, illatukkal köszöntve az édesanyákat. Még ma is a virágot tartom a legnemesebb ajándéknak ezen a napon. Falun nem voltak virágboltok hajdanán, fölösleges is lett volna, hiszen a falusi porták mindegyikéből " kiszakítottak" egy kicsiny földdarabot , hogy belőle a szorgos asszonyi kezek virágoskertet " varázsoljanak", amelyek a házak ékességei lettek kora tavasztól késő őszig. Nos, innen csokrot kötni nem lett volna meglepetés. A csodálatos Bockereki-erdő ( ami még ma is a falu határában büszkélkedik) adott ötletet a megoldáshoz. Ilyen tájban nyílott a gyöngyvirág. Néhány nappal az ünnep előtt csapatokba verődve indultunk csokrokat szedni. Ismertük az erdő legszebb " gyöngyvirágtáblás" helyeit. Visszajárók voltunk. Vigyázva, óvatosan szedtük a virágokat, hogy ne tegyünk kárt a hagymáiban. Az óvatosságunk fontosságát fokozta, hogy a "gyöngyvirágosok" a félárnyékos, kissé napos, nedvesebb területeket kedvelték, ami az erdei-, a vízisiklók és a keresztes viperák kedvenc helye is volt. Az Édesanyánk köszöntésére szedett virágokért vállaltuk ezt az izgalmat is. A kis csokrot néhány levéllel vettük körbe, hogy takarosabb legyen, és indultunk is haza az illatos, a számomra még ma is nagyon kedves virággal. Otthon aztán el-elcsentünk egy üres befőttes üveget az éléskamrából a gyöngyvirágnak. Hogy meglepetés maradjon, rejtekhelyet kerestünk neki. Édesapánk méhészkedett is, így a "MÉHESBEN", a kaptárok mögé bújtattuk a csokrot. Gyakran öntöttünk friss vizet az üvegbe, hogy a bimbócskák is illatos szirmot bontsanak vasárnap reggelre. Közben lázas izgalommal tanultuk a köszöntőverset is. Eljött végre a várt vasárnap, az ünneplő ruhánkban délelőtt Édesapánkkal mentünk a misére. Onnan hazaérve köszöntöttük ÉDESANYÁNKAT, mindenki elérzékenyült, a versmondás általában szipogással végződött. Édesanyánk is készült ilyenkor meglepetéssel, a kedvenc süteményünkkel, ételeinkkel. Együtt voltunk mindnyájan , gyönyörű, boldog napok voltak. Édesanyánk szeretett olvasni - nekünk is -, ezen az estén mindig több mesét hallgathattunk a megszokottnál. Amikor nagyobbacskák lettünk, a verses köszöntők elmaradtak, de a virágok és a tiszteletet, a szeretetet kifejező kedves szavak maradtak. Édesapánktól meg mindig kaptunk egy kis pénzt " Vegyetek Édesanyátoknak valami kedves ajándékot!"- figyelmeztetéssel. Ma már nem megyünk az erdőbe vadvirágot szedni, már csak a sírjára vihetünk virágot Édesanyánknak ( aki mellett most már Édesapánk is megpihent). Néha a személyes megjelenés is elmarad ( hetvenhez közel már az emberre zúdul az öregség minden bajával), nehezebben mozdulunk ki az otthonunkból, mint fiatalabb korunkban. A testvérek közül néhányan a szülőfalunktól távolra kerültünk - bár még mindig van ház, ahová tartozunk -. Előfordul tehát, hogy nem jutunk haza ezen az ünnepnapon, ilyenkor helyettünk az otthon maradt testvérek helyeznek friss virágot a sírra. A közelgő anyák napja és kertünkben nyíló tulipánok hozták elő ezeket az emlékeket . Tiszteletem jeléül a portánkon pompázó "tulipán-virágcsokrokkal" idézem vissza ezt a jeles napot, és köszöntök szeretettel minden ÉDESANYÁT, KERESZTANYÁT és NAGYMAMÁT!

Bittner Erzsó

VIRÁGÖZÖN

...a csupa virág május....

" Megjött a május ime,/ virágba borult a világ,/ felhőcske rózsaszíne / a kéket üdén szeli át. // Versengenek énekökkel / a csalogány s a rigó, / füvön bárányka szökdel, / szökdelni, dalolni jó." - Heine sorai a május megérkezéséről. Május hónapunk elnevezése az ókori rómaiaknál a termékenység istennőjének tisztelt Maja nevéből származik. Ekkor tájban a természet megújulására a zöld szín legváltozatosabb tobzódásával hívja fel a figyelmünket. Nevezik még PÜNKÖSD havának is, mely a hónap jeles keresztény ünnepére utal. Ígéret és Ikrek havaként is emlegetik. Valóban, MÁJUS, a gyönyörű, a bokrokból , a fákról madarak éneke zeng, csupa fény, szín és csupa illat vesz körül bennünket, ilyenkor árad a szívekből az öröm.Május a virágok hónapja, a virágok " tengernyi birodalma" a lelkeket gazdagítja, a természet szépségének a szimbóluma is. Nem lehet betelni a látványukkal. A legelegánsabb virág a rózsa. A kertünk ilyenkor valóban olyan, mintha egy "virágbirodalom" lenne, ahol versengenek illatukkal és szépségükkel "a kertek királynői". Elsőként kora májusban a futó sárga színű RÓZSA hoz életörömet, életerőt számunkra ,és vidámságot, frissességet varázsolnak körénk. A kellemes illatú , kecses virágai szívet-lelket, szemet gyönyörködtetőek.Védett, napos helyre ültettük, hosszú évek óta hálás a gondozásért. A rózsa a szerelem , az öröm, a vidámság virága is. Felvidítja a szíveket, tiszteletet, romantikát sugároz. A szépség, a boldogság, a csend szimbólumát is hordozza magában ez a virág. A parfümkészítés egyik legfontosabb alapillata is. A barátság és a plátói szerelem szimbólumaként emlegetett sárga színű sokaságot a DAMASZKUSZI RÓZSA követi az egyedülálló finom illatával és csodás virágaival. Lassan húsz éve ültettük más bokrok közé, hogy a nagy hidegtől kevésbé szenvedjen, meg aztán arra is figyeltünk, megtörjük az egyhangúságot, változatos színek tegyék még kellemesebbé a kertünk minden szegletét. Akkor még igazán a sárgás-vöröses-bordó őszi levelei fogtak meg bennünket. Néhány év alatt aztán terebélyes bokorrá fejlődött, a virágai a mai napig elkápráztatnak bennünket. Ha felőle lengedez a szellő vagy fúj a szél, rózsaillat terjeng a levegőben. Bulgáriában nagy mennyiségben termesztik. A bolgár rózsaolajat a virág szirmaiból készítik (ami az értékes rózsaolajat adja), a virágokat kézzel szedik le a hajnali órákban, mert akkor a legkoncentráltabb az illóolajtartalma. Egy liter rózsaolajhoz több tonna virágszirom kell. Az egyik legdrágább illóolajat Bulgáriában "folyékony aranynak" is nevezik. Néhány éve a kertünkben az első virágok megjelenése idején az aranyos rózsabogarak is meglátogatják. Hasznos bogarak, csodálatos zöld színűek, a táplálékuk a pollen és a virágszirom. A virág közepében mozdíthatatlanul "megtapadnak", kárt nem tesznek a virágban, a csillogó ( rózsabogár-zöld ) színe miatt olyan, mintha egy "Zsolnay" ékszer ékeskedne a rózsa közepében. A kedvenc virágai: a galagonya, a vadrózsa, a bodza, így remélem, hamar tovább állnak! A május aztán újabb csodával lep meg bennünket.Ugyan nem rózsa, csak a neve RÓZSALONC a halvány rózsaszín virágú terebélyes cserjének. Ami a zöld környezetben a bugában álló tölcsér alakú virágcsodáival kápráztat el bennünket. Hazája: Japán, Kína, Korea. Kivirul a kertünk a milliónyi virágcsodával. Nevét egy német botanikustól kapta. Virágzása után az öreg, vastagabb ágait eltávolítom, így a következő tavasszal újra gyönyörködhetünk benne. A virágzó hónap bódult tavaszi illatot áraszt, az egész természet sugárzik tündökölve. Szívesen töltöm az időmet a virágok, a bokrok, a fák között a hajnali harmattól, az esti ringató rigófüttyökig. Ilyenkor mindig akad kísérőm, az egyedül maradt erdélyi kopóm hűséges társam, minden bokrot, fát megszemlél madarak után kutatva. A hosszú évek alatt a lombos, a terebélyes cserjék és fák sokféle madárnak nyújtanak otthont. Egy kis "Beregország" -ot teremtettünk a házunk körül, emlékeztet is bennünket, nem felejtjük, honnan jöttünk. Virághagymák, cserjék, vesszőcskék, egy-egy fa az otthoni földekből telepedett meg az új otthonunkban, az Alföldön. Jól érzik magukat a " kertek királynőjeként" emlegetett PÜNKÖSDIRÓZSÁINK is, Bereg illatát hordozzák még ma is.A megszámlálhatatlan szirmai édes illatot árasztanak. A telt virágú pünkösdirózsa a kerti bazsarózsa egyik termesztett fajtája. A kelet-európai, szibériai, kaukázusi, kínai szülőktől származó évelő fajták többségét Hollandiában "állítják elő". Nálunk a középkor táján parasztkerti dísznövényként volt közkedvelt, mára már mindenhol kedves virág. A rózsafélékhez nem sok köze van, a rózsához hasonló illata és virága miatt illetik ezzel a névvel. Virágzása pünkösd ünnepének idejére esik, emiatt is lett ennek az ünnepnek a szimbolikus virága. Frissessége, üdesége jelképezi a lélek megújulását, a virágoskert kiteljesedését. Talán a legfinomabb illata a rózsaszínű változatának van, de az égetően "piroska" a színével, formás, kecses virágaival dicsekedhet. Az északi félteke orchideájának is tartják azt a virágot, amelyiknek néhány árnyalata szintén most teszi még pompásabbá a kertünket. A NŐSZIROM, mint a neve is utal rá, különleges, nőiesen kellemes látványú. A nőszirom a spárgavirágúak rendjébe tartozik, a nősziromfélék családjának névadója. Közel 300 faj tartozik ebbe a családba. Otthon , a Beregi-Tiszaháton gyermek-és ifjúkoromban a falu patakjainak partját sárga és kékeslila színben díszítették.A görög eredetű neve is különleges, ÍRISZ, a szivárványszárnyú istennő. aki az égboltot a földdel összekapcsolta, és továbbította az istenek üzeneteit a földi halandóknak, akinek átlátszó szárnyai és színes ruhái voltak, melyek az égi jelenség árnyalatait is adták - nos, ő ihlette meg a korabeli névadót. Tehát valószínű, hogy a görög szivárvány szóról azért kapta méltóan a nevét a virág, mert rengeteg árnyalatban találkozhatunk velük. A kertünkbe csak néhány változatát ültettem, a kevésbé vízigényes szakállas nősziromjaim sok öröm forrása. A bimbóikat takarékosan bontogatják naponta, egy-egy szálon olykor három-négy csodálatos virág hirdeti a szépségét . A sziklakert egyik tavaszi ékessége is.A virágok pompája csak teljesedik nap mint nap, a Bockereki-erdőből 19 évvel ezelőtt hozott veresgyűrű som-vesszőcske mára széles és magas bokorrá nőtt. A virágok sokasága szinte eltakarja a leveleket is. A lombja alá bújnak a fürge gyíkok, a lombok között fekete rigók, vadgalambok, zöldikék pihennek, stiglicek (tengelicek) énekelnek. A fekete bőrszerű bogyói nem a legízletesebbek, de a táplálékban szűkös napokon a madarak lecsipegetik. A jellegzetes, bódító illatot árasztó bodza cserje is most ontja a sárgásfehér ( krém fehér) bogernyős virágzatát. Egy-egy virága olyan, mint valami csipketerítő. A mutatós, tetszetős bokorból többet is ültettünk, változatosabbá teszi a kertet. A fekete bogyóit ősszel a madarak korán lecsipegetik.Terebélyes fává erősödött a hosszú évek alatt a kert egyik sarkába ültetett díszfa, amit ezen a vidéken olajfának nevezünk, bár nem az olajfa nemzetségébe tartozik. A kis-ázsiai eredetű fa neve: keskeny levelű ezüstfa, ezüstfűz vagy OLAJFŰZ. Ferde törzsű fa, apró, bódító sárga virágai illatfelhőt "varázsolnak" a többi virággal együtt a portánk fölé.A levelek és a termések ezüstös csillámszőrökkel borítottak. Levelei lándzsásak, felül zöldek, alul ezüstfehérek. A termése tojásdad csontár, ami ehető, lisztes állományú, a termése érés után a fán marad. Télen a "bogyóit" igen kedvelik a madarak, a fekete rigók egyik kedvenc csemegéje, de ha a hó leesik, megjelennek a fenyőrigók is, aztán a nagy csapat órákig, napokig "szemezgeti" a bizonyára finom eleséget. Váratlanul érkeznek, s miután a bogyókat tisztességesen megritkítják, elvonulnak (hirtelen-váratlanul). Megadatott a városban, ahol lakunk, hogy immár húsz éve kertes házban éljünk . Otthont, igazi "fészket" teremtve a virágok, a cserjék és a fák között élni boldogság . Minden évszaknak megvan a maga gyönyörűsége, de a tavasznak valami különös varázsa van, hónapjai közül a május a szebbnél szebb virágaival, különleges illataival talán a legkedvesebb. A szerelem istennője, Aphrodité a virágok istennője is volt. A kedveskedés egyik legszebb eszköze a virág, üzenete is van számunkra. Amit Petőfi így fogalmazott meg: "Tudod, mi a virág?/ A földnek jósága: / Tudod, mi a jóság? / A lélek virága."//

Bittner Erzsó 2015.05.21.

AZ ÁRVÁCSKÁK

" Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valami öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa."- Wass Albert bölcs gondolatai jutottak eszembe, amikor a forró júliusi napokon a fák lombjai alatt örök álmát alvó családi kedvencünk, Szamikánk nyughelyén az ősszel ültetett árvácskák fogyatkoztak. Amikor a szomszédságukban lévő kövirózsák húsos levelei is eltűntek, rájöttem, hogy a rigócskák csipegetik hűsítőként, C-vitamin forrásként, eleségként a kánikulában. Megbékéltem. Hadd csipegesség! Végül mind a nyolc bokor árvácskát virágostól, levelestől "belakmározták". Nem bosszankodtam, ugyanis a nagy bokor balkáni harangvirág és a krizantém zavartalanul bokrosodott, a petúnia virágai meg nem ízlettek a madaraknak. Az árvácskákat újra pótolom, így még ősszel, majd tavasztól egészen a forró nyár kezdetéig onthatják bársonyos virágaikat. Míg így elmélkedtem, a hant szélén egy terméskő tövében néhány szál vadárvácskát pillantottam meg. Örömömre ezt az apró bokrocskát azóta sem háborgatják. Ez a kedves látvány újra emlékeket hozott elő. Bár vadárvácska nem, de a mezei árvácska annál gyakrabban virágszőnyegként bontogatta szerény virágait tavasztól őszig a Beregi-Tiszaháton, Vámosatyában, a szülőfalum határában. A Beregi-Tiszahát még ma is titokzatos, varázsos szó számomra, ami legendát, álmot és valóságot idéz egyszerre. Nagy legenda a bibliai Paradicsom-kert, de ha mégis létezett, akkor ott olyan idő járhatott, mint otthon, Beregben: csendesen fényűző, boldog és végtelen. Egy lenyűgöző festői táj tárul elém, amikor Bereg kapuját, Vásárosnaményt elhagyom és a Tisza-hídon átérek. Tiszta időben felsejlenek a Kárpátok előhegyei. Vadregényes birodalom a Beregi-Tiszahát, ritka növények és állatok élőhelye. Az életünkben fontos szerepe van a növényeknek is, különösen, ha egy életen vagy csak évtizedeken át - mint nekem is - olyan környezet adatott, amelyben az erdők, a rétek, a patakok, a vadvirágok, a rovarok, a hüllők, az emlősök sokasága él együtt békességben. Ilyenkor, nyáron, amikor otthon is magasan és forrón delel a nap, az érő gyümölcsök, a nyíló vadvirágok, az aratás, a lekaszált és rendekben száradó széna illata lengi be a levegőt. A réteken ugyan a fűféléké a főszerep, de az aljfüvek és a szálfüvek között a tátika, a kék katáng, a zsálya, a mezei árvácska, az ökörfarkkóró, a margaréta, a pipacs, a szarkaláb (sorolhatnám még) teszik csodálatossá a vidéket. A talajt és a fűféléket pedig benépesítik a hangyák, a tücskök, a katicabogarak, a szöcskék, a szitakötők, a pillangók, a fürge gyíkok. Háborítotlanul élhetnek az erdei-, és a vízisiklók , de a keresztes vipera is talál rejtekhelyet a Bockereki-erdő tölgyeseinek sűrű aljnövényzetében. A virágos rétek, az erdei tisztások mindig is csábítottak barangolásra. Tehettem is, mert biztonságos, megbízható, békés, csendes volt a vidék. A vadvirágok mindegyike külön-külön is egy csoda, egy szépség. Van viszont egy szerény apró kedvencem, amit otthon a vályogvető gödrök közelében, a vetések szélein, az erdősávok tisztásaiban és a szélein, a parlagon hagyott földdarabokon, az utak mentén is megtalálhattam tavasztól őszig. Ez a virág a mezei árvácska.Ezt a kicsiny szépséget a gazdák gyom-, és gyógynövényként egyaránt emlegették. A mezei árvácska az ibolyafélék családjába tartozik. A hosszú kocsányú virág öttagú, az öt sziromlevél közül a legalsón kiszélesedő sárga folt és egy piciny sarkantyú is van. A többi sziromlevél színe a fehértől a sárgáig és a fehértől a kékesig színűek. Csak az vette el a kedvemet a csokorba szedéstől, hogy bármennyire gondoskodtam róla, ha hazavittem, hamar elhervadt. Így leginkább a szépségével csak a mezőn teltem be, a talált helyén volt ugyanis a legcsodálatosabb. Szerettem volna többet tudni az árvácskáról, a forrásokra akadva érdekességeket találtam. Megtudtam, hogy árvácskának csupán néhányat: - a mezei árvácskát, a vadárvácskát ( háromszínű), valamint a törpe árvácskát nevezik ( a számos alfajt összefoglaló) Viola nemzetség tagjai közül. Sok névvariánsa van a magyar nyelvben, de az angol nyelvterületen is száznál több a variációja. Nevezik ezt a kis szerény virágot: császárszakállnak, papszakállnak, császárvirágnak, macskaszemnek, szentháromságfűnek. A kissé élénkebb színű változatát, a vadárvácskát (háromszínű árvácska) az Alföldön ismertem meg évtizedekkel ezelőtt. A réteken, a szántóterületek szélein, de a házak előtti virágágyásokban is virágszőnyegként pompázott. Egy kedves szomszéd nénitől kaptam a földlabdában virító szépségeket. Azóta hol itt, hol ott a portánkon néhány tövecske árvácska megjelenik tavaszonként, és késő őszig hozza az apró színes virágait. A vadárvácskának nevezett háromszínű árvácska hazánkban őshonos egyéves vagy rövid életű évelő, amely a mai modern árvácska hibrid őseként tartható számon. Az öt sziromból az alsó lefelé álló szakállra emlékeztet finom rajzolatával.Sziromlevelei ibolyakékek, sárga és fehér színűek. A magyarság virágai című könyvben érdekes magyarázatát találtam az elnevezésének. Miszerint: az árvácska öt szirma közül a legalsó magános és sárga, minélfogva ez képviseli a mostoha irigységet. Irigyli a két felső szirom szép ibolyaszínét, tehát ezek az árvák. Az irigy mostoha és az árvák között ülnek a mostoha édes lányai, ezek a középső egyszerű színű szirmok. Egy másik forrás pedig a jó erkölcs jelképeként említi a háromszínű árvácskát. Az árvácska a nemesítők egyik legkedvesebb virága, ma már számtalan színárnyalata és színkombinációja van. A nagy árvácskaláz a 19. században kezdődött. A kerti árvácska az ibolyafélék családjába és az ibolya nemzetségébe tartozó háromszínű árvácska (vadárvácska) és más ibolyafajok keresztezésével létrehozott kertészeti hibrid növényfaj. Az ibolyafélék családjába tartozó nemesített dísznövény. Hálás virág, ma már az óriási-, a nagy-, a kisvirágútól a futó árvácskáig mindegyik pompássá, változatossá teheti a környezetünket.Ezt az elegáns szépséget a madarak mellett az emberek is kedvelik. A kozmetikai ipar, de a népgyógyászat is sokféleképpen hasznosítja, gyógynövényként forrázatát, teáját fogyasztják. Használják még salátákhoz, torták, sütik díszítéséhez, italokhoz, levesekhez is adható. A - fehér, a sárga, az ibolya -, a három szín élénkké teheti az egyszerűnek tűnő ételeket. Kertjeinkben, parkok virágágyásaiban, csoportosan ültetve mutatós. A temetők sírhantjait is szépen díszíti. Szépsége festőket, költőket, írókat, kézműveseket is megihletett.

Ahogy a kertünk árvácskáit, aztán B. Bodnár Éva festményét vagy a kézműves árvácska-horgolt virág medálját nézegetem, felüdülés tölt el, a bársonyos tapintású virágok belső harmóniát képesek teremteni még a legnehezebb pillanatainkban is. Aprócska szépség, de van hatalma. Ha a virágait meglátom, megpihen, elidőzik a tekintetem rajtuk és peregnek az emlékek, nyugalom tölt el: ...".. dísze ő, éke minden kertnek,..." , mint ahogyan a költőnő fogalmaz találóan. A nemesített árvácskák gyönyörűek, számomra azonban a szépségük sem írja felül a mezei árvácskák egyszerű kedvességét, mert az otthont, a fiatalságomat idézik ma is.

2016. Bittner Erzsó