A CSILLAGOK KÖZT ( Gondolataim ősszel)

                 Aki olyan vadregényes vidéken született, cseperedett fel, majd vált felnőtté, mint a Beregi-Tiszahát, a természetet őszinte alázattal szerető és tisztelő ember marad, míg él. Ha aztán az élete során az útja máshová vezette, bizonyára az új környezetébe is "becsempészett" egy kis BEREGET. Ezt tettük mi is, így az új otthonunk a csodálatos vidéket, a boldog emlékeket idézi minden évszakban. Nem felejtek! Bereg az a hely, ami még ma is - évtizedek elteltével - a szülőföld szépségét, békéjét, a nyugalmat, a megannyi jólelkű embert, a kalandok sokaságát eleveníti meg az emlékeimben.                                                                                                                              Már gyermekkorunkban ki kellett érdemelnünk azt, hogy augusztusban a csillagfényes éjszakákon - amikor már illatos szénával megrakodva volt az istálló fölötti padlás, vagy a cséplés utáni friss szalma kazlakban állt -, a magunk készítette kunyhókban vagy a "szénapadláson" tölthessünk egy-egy éjszakát. Csodáltuk a fényes, titokzatos égboltot, találgattuk a csillagok neveit. Én még az apai pásztor Nagyapámhoz is "elszegődtem kisbojtárnak, cangahajtónak", csak hadd aludhassak néhány éjszakán a Nemeseké( ligeterdő) és az ősi legelő találkozásánál, az öreg tölgyfa mellett álló kalyibájában. Csodálatos a természet! Itt csiszolódott az én esztétikai ízlésem, a szépről alkotott véleményem, mint ahogy Petőfi írta: "Ami egyszerű, az természetes, ami természetes, az jó, és szerintem szép is." A hajnali ébredéseket kárpótolták a napfelkelték, az estéket pedig a naplementék tették felejthetetlenné. Az augusztusi csillagfényes égbolt meg lenyűgöző. A Nagyapám mellett a természetrajongó Édesapámnak is köszönhetem, hogy el tudok igazodni a csillagok, a növények, az állatok világában. Megtanítottak minden élőlény tiszteletére, a környezetünk megbecsülésére, óvására. Sőt ráirányították a figyelmemet arra is, hogyan vegyem észre a természet ezernyi csodáját. Ez év nyarán a fiammal és a két unokámmal a Hortobágyon varázsolt el bennünket két csillaghullásos éjszaka. Nappal a Hortobágy egy végtelennek tűnő pusztaság, éjjel pedig olyan volt, mintha egy félgömb alakú kupola alatt álltunk volna, mellettünk-fölöttünk pedig milliónyi csillag tündökölt, amit a legimpozánsabb planetárium sem tudná felülmúlni.  Az unokáim " Ez brutálisan gyönyörű! csendes felkiáltással" fejezték ki az ámulatukat. Különös hatással volt ránk a Tejút, a halvány, felhőszerű sáv, aminek a csodálatos fényét az őt alkotó csillagok adják. A "Hadak útja" ( mint ahogyan az ősi magyar mitológiában vagy " Csaba királyfi csillagösvénye", mint ahogyan a székelyek nevezik)  alatt állva a hozzá kapcsolódó mondákat idéztük halkan. A gyönyörű éjszakák néhány órájában azon meditáltam, "megálljt!" kellene parancsolni ezeken az éjszakákon a műholdaknak, a repülőknek, de még a Nemzetközi Űrállomást is messze űzném. Hadd adnánk magunkat át teljességében az élményszerzés örömének, amit ez a különleges égi jelenség sugároz. Hosszabb fénycsíkkal nagyobb csillagok és sűrűbb, de rövidebb meteorrajok is hullottak. A csendes ámulatunkat csak a tücskök muzsikája, egy-egy kolomp kongása és a gulyát őrző kutyák csaholása törte meg. A négy évszaknak külön-külön is megvan a szépsége. Ki ezért, ki azért kedveli és ámulja a természet csodáit a különböző évszakokban. Szeretem az őszt is. A szép őszi reggelekben és estékben is valami titokzatos és megható varázs van. Áprily Lajos írja: " Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj,.......mikor arany ruhába öltözik a táj." Csöndes, szelíd harmónia uralja a kertünket ilyenkor, s nekem mostanában mégis könny fátyolozza a szemem, tavaly ilyen tájban még két " csillogó szempárral" bóklásztunk a hűvös hajnalokon, amikor az ég tövén a nap izzó vörös korongja megjelent. Szeretem a hajnalt, amikor dereng a fény, a levegő friss, illatos, a rigócskák a hűvös hajnalokon is pancsoltak az itatóedényükben. Csak a szemük csillogott a derengésben, a fürdőzésüket nem zavarták a korán ébredő kopócskáim léptei, akik keresték az éjszakai betolakodók nyomait. Minden bokrot, fát megszimatoltak, egy-egy hajnalban kószáló macskát a helyes útra ugattak........, ezen az őszön már csak egy csillogó szempárral, Pandúrral fürkésszük az aranyköpenybe burkolódzó kertet, a rigók most is ragaszkodnak a hajnali pancsoláshoz, csak Szami hiányzik!Csendes a kert legtávolabbi sarka, a kis pörgős ördögöm, Szamikám nyíló árvácska virággal teli nyughelyére a fák, a bokrok aranyló, rozsdaszínű levelei lágy nesszel hullanak, a gallyak a lombjaikat kímélve ejtik. Míg földet érnek a levelek, hintáznak, táncot lejtenek. A hűvös hajnal enyhül, amikor a nap feljebb kúszik az égen, a sugaraiban rejtőzik még erő, a bágyadt napsugarak még melegítenek. A csendességben az ég felé fordítjuk a fejünket, amikor vadlúd-ék húz el felettünk hangos gágogással, majd kicsit később darvak csapata krúgatással kavarog, míg végre megtalálják a helyes irányt, és dél felé vonulnak. Szép most is az ősz! Csak Szamóca hiányzik, nagyon! Közeledik a kilencedik születésnap, .........micsoda készülődés volt az elmúlt évben(!), az öregedő kopócskáinknak a korábbinál is kényelmesebb szálláshelyet varázsoltunk. Ma üresen áll a hely, Pandúr nem keresi fel, mióta a Tesó elment.                                                                                                                 S az idei ősz szépségét is árnyékok csorbították. A kedvenc szomszéd kutyusok közül először Alizka távozott az örökös vadászmezőre nagyon betegen. Pandúr még lesi, várja, a kerítésnél mikor jelenik meg a "kisasszony", de hiába! Csak a csend felel. A valamikori hangos, vidám kert vége is bánattal terhes, a 14. éves Artúr, Pandúr egyik leghűségesebb barátja -  akivel mindig békésen szimatolgatták egymást -  is örökre megpihent. Az ezüstfűz, a birs, a gledícsia, a juhar, a vadgesztenye őszi avarja alatt pihenő Szami álmát már csak ritkán veri fel Pandúr és Gigi ( a barna foltos foxterrier) "összehorgolása". Csak a madarak egyre ritkuló éneke szól, emlékeztet a nagy találkozókra, a kerítések melletti futóversenyekre, a hangos ugatásokra. Elcsendesedett a kertünk legtávolabbi sarka. Őszülünk. Öregszünk. Mennek az évek. Mégis, amikor hajnalban Pandúr halk vakkantása szólít, sietek, hogy újra meg újra bejárjuk a portát. Mára már "falkataggá" fogadta a családunkat. Ha kilépek hajnalban az ajtón, a legtöbb csillag már fényét veszítette, de velem szemben most még keleten ( később nyugat felé veszi az útját) ragyog egy fényes bolygó, a Vénusz, aminek a fénye még a ködön is áthatol. Megtaláltam tehát azt a fénylő bolygót, amelyik talán a szabad ég alatt élő pásztoroktól kaphatta a magyar elnevezéseit -  Esti csillag, Hajnalcsillag, Esthajnalcsillag - . A nevük közül pedig számomra a legkedvesebbet, a legszebb hangzásút, a HAJNALCSILLAGOT választottam C.L.Dicső Szamócámnak. Így ha hajnalonta megpillantom a fényes "csillagot" és Pandúr csillogó szempárját, Szamira is emlékezem, mintha minden hajnalon az elment kopócskám velem szemben állna. S újra csendes, szelíd harmónia vesz körül bennünket az aranyló őszben. Pandúr ragyogó tekintetét látom, az élő jelent, aki a kezemhez érinti nedves, puha orrát, ezzel jelzi, induljunk hát a megszokott hajnali utunkra! Közben csendesen hullanak a fákról, a bokrokról a színes őszi levelek, csodálatos illat lengi be a levegőt.........és a kopócskám békés bóklászása, a lenyűgöző őszi varázs, valamint a költő gyönyörű sorai békítenek meg, enyhítik a szomorúságomat Szami elvesztése miatt, miszerint: " Ez itt a hervadás tündér-világa.  .............Az ősz hárfás tündére jár a réten,...", közben peregnek előttem az emlékeimben felidézett képek, és a gondolataimban (mindhárman) újra együtt járjuk a zörgő avaron a kertet. Bizony, nagy a költészet hatalma! Ha ráakadok egy-egy gyöngyszemére, a gyönyörködtetés mellett mindig találok olyan gondolatokat, amelyek a tehetetlen dühtől háborgó lelkemet megszelidítik, elcsendesítik:                               " Ne sirass...........!                                                                                                                                                                                   ....................................                                                                                                                                                                Ha nyugodt reggelen felébredsz,                                                                                                                                                      Az égre kelő madarak                                                                                                                                                                       Fürge szárnycsapása vagyok.                                                                                                                                                           A csillagok éji fénye vagyok."2015.11.19.                                                      Bittner Erzsó